Kegyelem

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”– 2Korinthus 12,9
Mihez kezdjünk a gyengeségeinkkel? Legtöbbször rejtegetjük. Nem beszélünk róla. Megtanuljuk ügyesen álcázni – mert attól félünk, ha kiderül, akkor kevesebbet érünk majd mások szemében… vagy Istenében.
Pál is így érezte. Háromszor kérte Istent, hogy vegye el a „tövist” az életéből. A választ viszont nem gyógyulásként kapta – hanem kijelentésként: „Elég neked az én kegyelmem.” Isten nem mindig változtatja meg a körülményeket, de meg tudja változtatni a látásunkat bennük.
A gyengeség nem akadály, hanem lehetőség. Ott mutatkozik meg leginkább Isten ereje. Mert ahol mi elfogyunk, ott kezd el Ő igazán dolgozni. Nem a teljesítményedhez, hanem a ráutaltságodhoz jön közel.
Ha ma gyengének, kevésnek, alkalmatlannak érzed magad – tudd: nem vagy egyedül. És nem vagy kívül Isten munkáján. A kegyelem nem jutalom az erőseknek, hanem ajándék a gyengéknek.
Ima: Uram, köszönöm, hogy nem kell erősnek mutatnom magam. Hadd merjek gyenge lenni előtted – hogy megtapasztaljam a Te erődet. Köszönöm, amikor személyesen nekem mondod: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Ámen.

Thank you for reading this post, don’t forget to subscribe!