Nekifeszülve

„Nekifeszülve futok a cél felé, hogy elnyerjem a mennyei elhívás jutalmát, amelyet Isten adott Krisztus Jézusban.”– Filippi 3,14
Az életünk nem véletlenszerű sodródás, hanem célhoz vezető út – legalábbis így látja Pál. Nem azt mondja, hogy kényelmesen ballag, vagy kivárja, míg történik valami. Azt mondja: nekifeszülve fut. Van célja, iránya, szenvedélye.
Ez a cél nem a siker, a hírnév vagy a gondtalan élet. A cél Krisztus – és az Ő elhívása, ami túlmutat ezen a világon. A mennyei jutalom nem csillogó trófea, hanem a Megváltóval való közösség, örök otthon, teljes öröm.
De a futás nem mindig könnyű. Néha fárasztó, máskor elcsüggesztő. Jönnek akadályok, kísértések, kerülőutak. Pál mégis mondja: megyek tovább. Nem azért, mert mindig erős vagyok, hanem mert tudom, hová tartok – és Ki vár a célban.
A hit nem állóvíz, hanem mozgás. És nem sprint, hanem kitartó futás. Krisztus nemcsak a cél, hanem az útitárs is: Ő ad erőt, amikor lankadunk, és Ő hív, amikor eltévednénk.
Ima: Uram, add, hogy ne felejtsem el, mi az életem célja. Erősíts meg, hogy futni tudjak feléd, Neked élve minden nap. Ámen.

Thank you for reading this post, don’t forget to subscribe!